Nappalodás
Szivacsként issza fel
a fény az éjt.
Párát ásít a Szamos,
homályt göngyöl a szél;
pár mélyet szusszanó
pillanat,
s mint hűs pohárban
kristály-tiszta víz,
gyöngyözik a reggel.
A frissen mosdott város
frissen mosdott kedvvel
dúdolni kezd.
Gyárdudák hasítják
a gépek éj-meleg álmát,
s megmozdul a csend –,
menekül
a frissen mosdott zaj elől.
S elindul az utca – s elindul a part,
s elindul a folyó – lopja a zajt,
elindul a város – elindul a vers.
Elindul az ember.
Felhő-ablakon át
a sovány Nap lenyúl
sugár-ujjaival mérni
a kipirult arcú város
lüktető pulzusát.
A zaj érdes bőre mögé nem lát a Nap.
A város melegéhez fűtőzni búvik.
- Büszkeség és Balítélet
- Eredet
- Jégkorszak